“Átváltozás” bejegyzéshez 27 hozzászólás

  1. Rövidke kis versikéid mindig szíven ütnek. Hatalmas Művész vagy. Nem hiszek Neked. Türelmetlen és mogorva? Kizárt. Magába zárkózó? Dehogy. Fantasztikusan beszédesek a verseid. Minden szavad értem. A szomorúság, a "melankólia" a művész ember életérzése.
    A mi generációnk ezt kapta örökségül. (Te még egy hatalmas tehetséget is. Amit nagyon nagyon "irigylek" persze pozitív értelemben.) Nagy élmény, hogy rátaláltam a verseidre. Köszönöm.

  2. Igen, Andrea, van ilyen metamorfózis. Amikor valami végleg megszakad, bennünk is meghal egy kis rész, de van amikor nagy. Sokszor elvisz belőlünk valami fontosat valaki, és hiába keressük már, soha nem kerül elő…
    Tetszett a versed.
    Grat.
    Kit

Szólj hozzá!