A reggel varázsa
Mint varázslat fátyla,
gomolygott a pára.
Mint holt lelkek szelleme,
úgy ült a tájra.
Néztem a tájat, a
buja növényzetet,
és tekintetem, egy
növényt követett.
Először egyet, majd
százat és százat.
Csodálkozva néztem,
növény, vagy varázslat?
Két növény átszőve,
körkörös irányban,
s mint millió gyöngyszem,
csillog rajt a pára.
Néztem, csodáltam.
Hisz ez nem növény.
S nem is varázslat.
A pók szőtte körbe,
a két növény szárat.
Majd ráült a pára,
az éj leple alatt,
s mint millió gyöngyszem
csillog, ahogy a kör,
iránya haladt.
Ezt csókolta a
kelő Nap sugára,
s ez hozott varázslatot,
az ébredő tájra.
Majd kitisztult minden,
csillogott a táj.
Életre kelt újra,
minden fű, fa, virág.
Kibontva szirmukat,
köszöntik a Napot,
megköszönve néki,
az éji harmatot.
Elgondolkoztam… mily
okos a pici pók!
Körbe, körbe jár, mint
a Nap után, a Hold.
Ismétli önmagát,
míg az idő halad,
a Világmindenség,
örökké fennmarad!
Órára sok óra,
majd évekre sok év,
míg felváltja egymást,
millió nemzedék.
Betöltik a Földet,
virágok, emberek,
s az időtlen idő,
meg tovább szendereg.
Nincs kezdet és nincs soha vég.
Így marad fenn örökké a,
VILÁGMINDENSÉG
Kedves Ildikó! Nappal írtam a verset! Azért írtam éber álmot, mert a végén szinte nem tudtam, hogy holt vagyok. Mint aki akkor ébredt volna fel, vagy akkor jött volna vissza valahonnan! Örülök, hogy Te is átéltél már ilyet! Én sokszor!
Üdv: Szalianna
Kedves Szalianna!
Olyan a versed, mint egy illusztrált üzenet, tekintettel a vers születésének körülményeire.
Amiről írsz, az nekem is ismerős állapot. Bő egy évig, így írtam verseket. Napközben is tartott. Alig győztem.
Szeretettel gratulálok: Ildikó(f)
Kedves kis Ica!
Ez a versem ÉBER ÁLOMBAN készült! Tudom, hogy fent vagyok, hogy írok, de oly gyorsan jönnek a gondolatok, mintha magnóról diktálnák, és alig győzöm írni! Aztán mint aki nem is ott volt eddig, körülnézek, hogy hol vagyok? És nagyon fáradt vagyok utána. Mintha nem én lennék!
Káprázatosan szép vers!:)
Szeretettel gratulálok: Ica