Április…

Április…

Haragod múló, nincs szemedben bánat,
elveti magját a szerelem.
Április, bolondos kókler, na várj csak,
áttáncolsz még te a tereken!

Rángasd üstökét a tavasznak,
fehér virágot rakj keblek közé!
Ajánlva bátran, legénynek-lánynak,
gyűrűket ujjra, hisz az övék,
e nagyszerű-boldog, új szerelem!

Lehetne mindig az első csókkal
éledni egymás karjaiban.
Egy szót sem szólni, csak féltve óvni,
hallgatni a másik lélegzetét;
azt, ahogy ásít reménybe zárva az ébredés.

“Április…” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Lendületes, szerelmetes, bolondos táncoló április. 🙂

  2. Az áprilist nevezzük szeszélyesnek,de nálad Barna ez is szerelmes:)
    jól áll neked ha kicsit könnyedebb vagy….
    M:)rcsi

  3. Szép az áprilisod, nekem az utolsó versszak tetszik nagyon. 🙂 Gratulálok, Barna!

  4. Kedves Barna!
    Gyönyörű a versed, mindig örömmel olvasom varázslatosan szép, tökéletes formába öntött gondolataidat.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa:)

  5. Kedves Barna!
    Nálad igazán beköszöntött a tavasz!A szerelem vágyad megnőtt!
    Legyél nagyon boldog!
    Szeretettel:Margit:)

Szólj hozzá!