SZENVEDÉLY
Szemedbe tűzrózsát fakasztott a hajnal
Megkoronázta selymes, arany hajadat
Ajkadra lágy, játszi mosolyt csalva
Boldogan neked adtam magamat
Egymásba merültünk, s e vágyban
életre kelt egy új parányi lény
Belőled, s belőlem született meg
egy csöppnyi lány, egy új világi fény.
Mi lehetne szebb ennél a világon?
A mi szerelmünk: tiszta, mély, örök.
S ha majd elégek vad, tisztító lángon
A gyermekünkön az égből őrködök.
Eger,2016.febr.22. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)
Köszönöm Kitti és János , megható örömet okozó, pozitív véleményezéseteket.
Szeretettel Rózsa
Ez igen jó vers! Ráadásul még szépséges is, lélekemelő, kedves. Van benne szerelem és anyaság vegyesen. Gratulálok!
Kit
"Szemedbe tűzrózsát fakasztott a hajnal" – számomra ez a verskezdés volt szenzációs. Nagyon szépen megfogalmazott anyai hitvallás. Mi lehet szebb dolog a világon mint egy anya és gyermekének kapcsolata? Elárulom: semmi.
Gratulálok a vershez, nagyon sok örömet kívánok Neked! Kívánom, hogy minél később kerüljön sor az "égből őrködésre".
Baráti üdvözlettel: János.
Köszönöm kedves hozzászólásaitokat. Rózsa
Csodálatos vers!
Nagyon szép gondolatok!
Üdv,Ildikó(f)
Kedves Rózsa!
Versed nagyon-nagyon szépséges, gratulálok!
Sok szeretettel: Rózsa(f)(l)