Fekete felhők feketéllnek

Fekete felhők feketéllnek

Fekete fellegek felettem.
Nem talállak téged.
Sírok:
Könnyeim szaporában
hullnak az esőcseppeknél.
Elveszett vagyok nélküled.
Bolyongok vizes utca
köveken, cipőm sarka koppan.
Tócsákban vadgalambok
tollászkodnak békésen.
Szívem nagyot dobban.
Szavaid hallom:
Gyere Kedves itt vagyok, ne félj!
Futok feléd, karjaidba zártál.
Nagyon féltem –
egymagam suttogom.
Megtaláltál – zokogom.

2014. május 27..

“Fekete felhők feketéllnek” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Erzsi!
    köszönöm hogy olvastál! örülök hogy tetszett
    Szeretettel üdvözöllek. Heni

  2. Kedves Henriett!
    Nagyon tetszett szép költeményed, akár egy gyönyörű film jelenet peregne előttem. És nagyon örülök, hogy a végén egymásra találtok!
    Szeretettel üdvözöllek:Erzsi

Szólj hozzá!