Visszasírlak újra,és újra
Hiányzik a kezed simogatása,
a gyönyörű szemed csillogása,
a mosolyod,mi oly megnyugtató,
ezüstszínű hajad,Látni volna jó.
Szeretlek anyám, úgy hiányzol!
Nincs, aki erélyesen rám szól,
nincs, aki simogat, ha sírok,
nincs, ki velem nevet, ha kacagok.
Szeretlek anyám, úgy hiányzol!
Nékem senki jót, nem tanácsol!
Úgy, de úgy megölelnélek téged,
oly sokszor folyik a könnyem érted.
Szeretlek anyám, úgy hiányzol!
Fájó lelkem, újra hozzád szól,
Jó volna, ha még gyermek lennék,
mindig az öledben ülhetnék.
Sokszor elmegyek a temetőbe.
Virággal… könnyekkel a szemembe,
lelkemmel,és szívemmel érezlek,
a fejfád előtt, zokogva térdepelek.
Köszönöm szépen! (l)
Nehéz elengedni a szeretteinket.
Nagyon nehéz.
Ölellek Évi.
Eta
Kedves Bogyi!
Az én anyukám él, de soha, soha nem volt olyan a kapcsolatunk, hogy ilyen verset írhattam volna, vagy írhatnék… Örülj, hogy te ezt megélted, az emlékeid a tieid, és vígasztalódj! Minden nálad van, amit tőle kaptál!
Szeretettel a csodás versedért!(f)
Kit
(l)(f)(l)