A tej, és más nyalánkságok! (abszurdok)

A tej, és más nyalánkságok!
(abszurdok)

Anyukám tejjel,
és sok-sok mesével kezdte.
A háztetőről lehozott.
Apukám kerítést csinált este,
nehogy megszökjek,
s elgázoljam a vonatot.
Vigyáztak rám, mert tudták,
nem lesz több gyerek!

De, hogy miért lettem én bízva,
ilyen munkától kérges tenyerekre,
azt csak a jó isten tudja.
Apukám, hitt a vessző suhintásában,
anyukám, a szavak erejében.
S mikor kezdtem érteni a szavakat,
megpróbálták, suhintva mondani.
Mire megtanultam beszélni,
magukat, kezdték leszoktatni a verésről.
Kezdtek áttérni a.….

Nini! Most vettem csak észre,
milyen kevés különbség van,
a vers, és a ver(é)s szó között.
Csupán, egy r(é)snyi!

*

Van még remény!

Hátha, még sem hal ki a magyar!
Apró jelek!

Csinos két domb,
völgy közötte,
völgy alatta,
jegyellenőr azt kutatja.
Meg is fordul,
szája mosolyra torzul.
Rám ügyét se veti,
a tavaszt élvezi,
pillantását elveti.
Szemmel termékenyítené,
világosra koptatott,
szűk farmer,
színehagyott vásznába bujtatott,
húsvirág bibéjét,
melyet hormon tabletta véd,
s legeltetve szemét rajta,
hiába markolja görcs heréjét,
a munkaidő java még hátra van,
az asszony még kórházba(n) van.

*

Olyan nekem az írás,
mint parasztasszonynak a fejés.
Úgy, ahogy, kis sámlin ülve,
a tehén tőgyét húzogatja,
kezem a billentyűzetet nyomogatja.
Az elmém a tehén,
nevezzük Riskának.
Versem a tej,
friss fejés,
vedelj,
ne hagyd meg Pistának!

Ne féljetek!
Lesz ez még rosszabb is!

iPod, 2016. Március idusára