Poéta volnék, vagy mi fene…(gúnyvers)
Így szól ő: Poéta volnék, vagy mi fene!
Versemből ragyog az elmém szelleme.
Bájos szóvirágokat versbe ültetek,
Ilyen kellemet még ti sem szültetek.
Olvasni versemet olyan nagy élvezet,
Csorog a szerelem, szárnyal a képzelet;
Örömében szinte fejre áll az ember,
Rózsaszín ágytálban hullámzik a tenger…
Puha pihe porszem billeg a paplanon,
Minő költői kép! – írom a pamlagon.
Testem már elpuhult, – nem is kicsit löttyedt,
Versem végén a rím: csak egy árva pötty lett!
Délceg herceg közelg hófehér paripán:
Örömmel olvastalak drága Marikám!
– Olyan megható vagy, annyira egyedi!
(A színvonal a lécet nagyon is leveri.)
Stílusod oly édes, mondandód oly üde,
Mint tisztába tett gyermek hamvas feneke!
Kedves Mária!
Köszönöm, hogy olvastál. Tudod néha azt hiszi az ember, hogy ír egy,vagy két jó verset és ettől már költő lesz belőle, pedig a francokat. Amíg kellő önkritikával tudjuk nézni azt, amit "elkövetünk" ezeken az oldalakon, addig nincs semmi baj! Nekem néha felforr az agyvizem, hogy bűn rossz verseket is agyba-főbe dicsérnek. Vajon ez kinek jó?
Baráti üdvözlettel: János
Nahát, ez remek. Szédelgő poéták, eltévedt ihletek, jó költői képek. megnéznélek a pamlagon amikor a ceruzát rágva papírra veted, vagy körmödet rágva a monitort csépeled. Fantasztikus.
Kedves Barna és Zsófia!
Köszönöm, hogy olvastátok és hogy tetszett. Remélem nem sértettem meg senkit, de ha igen, hát úgy kell neki! Ahogy a szólás mondja: Akinek nem inge, ne vegye magára!
Én már csak ilyen ironikus fickó vagyok, de magamon is tudok nevetni.
Üdvözlettel: János
Kedves János !
Ironikus a vers az biztos ! Csöpög az ürességtől, a szóvirágoktól, a rózsaszín semmitől, és ezt mind könnyeden , édesen tárja elénk, száműzve a bosszúság látszatát. Ferde tükröt tart a stílustalan mondanivalójúság elé.
Gratulálok, Zsófi
Hamvas üle (pe)…gratulálok, nagyon tetszettek gondolataid…Üdvözlettel:b:)