ÁRVA GÉM

ÁRVA GÉM

Mit ácsorogsz Te árva gém,
oly búsan a réten?
Nem félsz, hogyha itt maradsz,
itt, fagysz meg a télen?

Mi történt, hogy itt hagytak,
kikkel együtt érkeztél?
Azért büntet a sors,
mert talán vétkeztél?

Vagy tán gonosz ember,
eltörte a lábad?
Azért kémleled,
oly búsan a tájat?

Keress menedéket,
addig amíg lehet!
Hogy megtaláld, én
drukkolok majd neked.

Kívánom, hogy a sors,
éltessen tavaszig.
Vagy meleg szívvel,
rád találjon valaki!

S ha tavasszal újra,
eljön a Te néped,
szálljon kis lelkedre,
az igazi Béke!

S ősszel, ha a lomb lehull,
Elrepülhess velük.
Új tavasszal boldogan,
örömet hozz nekünk!

Felejtsd el mind azt,
amit a bánat okoz.
Hidd el énnekem, nem
minden ember gonosz!

Oly sok jó ember él még,
ebben a világban.
Te is rájössz majd,
hogy nem éltél hiába!