Nem várok csodát
Felfogják szememben a fellegek
a megbújó könnyeket, a szikrát.
Nem várok csodát, mely égig emel,
hová a csillagok pihenni szállnak
álmodozni angyalok szárnyain.
Sötétben őriz az Isten és hitem
s te ragyogj helyettem, hogy lássalak.
Oly hunyorgó, félénk a fény ma este.
Sóhajjal bélelt szenvedéllyel kérlek,
hadd legyek szabad, súlyos gyöngyként
hűs karodban, miként a rabszolgák.
Szeretnék békén omolni szét a kék
ösvényén, lélegzetem halk zenéjén
virágot hajt nyári csendben a vágy.
Kedves Ica! Nem először gyönyörködtettél el szép képeiddel amikor összekötöd a földet az éggel! Köszönöm és gratulálok!
Rzsike drága, ezzel neked is válaszoltam szeretettel: Ica
Kedves Kitti!
Jó a meglátásod.
Elnézést, egy kicsit zavarosra sikerült a versem, már átírtam, de még mindig nem az "igazi"
Tudom, hogy addig nem lehet egy verset elengedni az útjára, amíg legalább nem érezzük azt,
hogy jó. Nem állt össze a mondanivalóm világosan.
A másik változatát csak akkor hozom, ha "rendbe tettem":)
Köszönöm, hogy itt voltál, szeretettel: Ica
:)(f):)(f)Kitti mindent eírt szakszerűen.Gratulálok.
Kedves Ica!
Versed érdekessége éppen az az ellentmondás, ami a címben és a sorokban összepattan.
A szomorúság, ami könnyekig ér és már csak a hit marad, ami már önmagában is egy csoda. A szabadság vágya, ami mégis egy bizonyos keretbe kívánkozik.
" Szeretnék békén omolni szét a kék
ösvényén, lélegzetem halk zenéjén
virágot hajt nyári csendben a vágy."
A végére pedig a realitás kerekedik felül, hiszen önmagadba találsz vissza, amennyiben a saját lélegzet az, ami zenél és virágot hajt a vágy, hogy másvalamit (is) találj.
Nagyon szép és érdekes vers.
Gratulálok hozzá.
Kit
Köszönöm szépen Erzsikém a kedves soraidat!(l)-ből örültem neked.
Szeretettel: Ica
Kedves Ilonka!
A csodát ne várd! A csoda Te vagy! Csilingel, ragyog gyönyörű versed!
Szeretettel üdvözöllek, és szép napokat kívánok:Erzsi
Köszönöm szépen a kedves soraidat Andrea!(f)
Szeretettel: Ica
"ragyogj helyettem" csodás lelked , a vágy hogy menni kéne…mikor annyit adhatnál még.