Bujdosó dal
Ölelj, kérlek magadhoz, mert fázom!
A nagy viharban átázott kabátom.
Vacogok, sajgó szívem is reszket.
Ölelj, kérlek magadhoz, melengess!
Gyújtsál tüzet, lobogjon a kis láng,
süssél rajta finom, jó vacsorát!
Pincéd legjobb boraiból kínálj,
ágyad legyen nyugvóhelyem aztán!
Takargass be pehelypaplanoddal,
ringass-ringass ölelő karoddal,
dúdold el a legszebbik nótámat,
visznek engem holnap a rabságba.
Balatonvilágos,2007.október 27.
Kedves Viola, Ilonka, és Zina!
Köszönöm szépen a visszajelzést. Korai első írásaimból választottam ki ezt a kis verset,melyben beleéltem magam egy kuruc vitéz élethelyzetébe.
Örülök, hogy itt jártatok, és sok szeretettel küldöm üdvözletemet. Erzsi
Ez tényleg dal, vagy inkább nóta, kedves Erzsébet, mintha férfi énekelné; legalábbis az utolsó sorokból így éreztem. Szeretettel olvastam.
Erzsike drága (f)szép verset hoztál!
Szeretettel gratulálok: Ica
DE GYÖNYÖRŰ ERZSIKE!
TE CSAK NE BUJDOKOLJ! Viszont kívánom, hogy minden úgy legyen, ahogy szeretnéd.
Szeretettel: Viola (f)