Álomra ébredés
Hol a szív lakik,
ott nem jártam, oh, be rég.
De most arra vitt az út,
a kósza láb,
vakon, gondtalan.
S az űr, a mély, sötét,
már telét feledve,
nyárnak hevében virít.
Fényben úszik,
s éltetőn dobog,
lüktet valami
e végtelenbe nyúló
nyári rét hullámzó színén.
Az élet nyelvén szól.
Nem értem szavát,
de érzem melegét,
mely, mint balzsam
hull reám gyógyítón.
Ez egyszer ez átkozott lábak
jó felé botladoztak.
Tartsd hát az irányt,
lelkem kormányosa,
ez útról le ne térj!
Hisz jobb a fény,
színpompa s meleg
a nemlét hideg sötétjénél.
Szebb a nyári rét fölött
száz madár éneke,
mint egy béna vak
süket füleinek sivár világa.
Most hát itt állok én is,
hol a szív lakik.
Jó itt…
Maradnék, ha lehet.
Le is huppanok kicsit
a zöld fűre, virágok közé.
Arcomat napnak fordítom,
s szemem lehunyva,
bízom és hiszem,
nem álom ez.
S ha az volna mégis,
hát föl ne ébredjek soha én…
(Nálad-veled 2015. 06. 08.)
Kedves Ildikó!
Szeretettel láttalak versemnél, köszönöm szavaidat.
üdv: Laca:)(f)
Kivételes lehetőség hogy itt lehetünk.
S míg szívünk lüktet, lelkünk rezdül,
egyek vagyunk a mindenséggel.(f)
Drága Zina!
Nagyon kedves vagy, igyekszem szót fogadni. Örülök, hogy itt jártál, s egy ragyogó mosoly helyett kettőt is itt hagytál.
köszönettel: Laca:)(f)
Jó volt olvasni versedet, értettem és éreztem is.:) Maradj ott, nem álom az! 🙂
Kedves Ilona!
Köszönöm látogatásod és kedves szavaidat. Örömmel láttalak, s szeretettel várlak a jövőben is.
üdvözlettel: Laca:)(f)
Kedves Laca!
Megérintett ez a szép versed!
Az utolsó versszak különösen! Egymagában is! :)(f)
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Brigitta!
Nagyon drága vagy! Szívből köszönöm kedves buzdításodat. Igyekszem megfogadni.
üdvözlettel: Laca:)(f)
Maradj, maradj mindig ott, " ahol a szív akik", mert oly szép, megyôzô volt az érkezésd… Laca, gratulâlok, öröm volt a versed,
B.