Milyen voltál

Milyen voltál

Anyám, a szemedből csak jót sugalltál,
engedékenységet, mint szél mozgattál.
Szögre akasztottad az indulatod,
megmaradt emlék a szép pillanatod.

Hozzád kopott az éjszakai köpeny,
leplezetten élt át, mint titkos föveny.
Csigaháton ült szomorkodó idő,
nem kérdezték, hogy a romboló, ki ő!

Nem kunyhóban vánszorgott a türelem,
szabadon áramlott, mint a végtelen.
Nehéz sorsod a sok munka és féltés,
loholva csatangolt a torz kísértés.

Szólj hozzá!