A SZENVEDÉSRŐL

A SZENVEDÉSRŐL

A szenvedésnek nincs tán határa
Mély, mint egy üres, feneketlen kút
Senki sem tudja, végül hova fut,
s hogy mi is a menekülés ára.

Letépném magamról a zord kétség
Éjsötét színű, szúrós köpenyét,
de rám kövül a fojtó söpredék
Úgy érzem, elmenekülni vétség.

Más is szenved, ettől mégsem könnyebb
Nem nyitok utat csalfa örömnek,
mert megtört szívem fáj a többiért.

Mégis messzi csillagokba vágyom
Elárulnám emberi világom
A szenvedés megváltó könnyiért.

Eger,2016.04.02. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“A SZENVEDÉSRŐL” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Elmenekülni mindig könnyebb, de letépni a "zord kétség éjsötét köpenyét" döntés dolga, amihez igazi öröm társul. 🙂 Gratulálok szonettedhez, remekül megírtad, de leginkább a tartalom tetszett, a másokért is felelősséget vállaló ember szenvedéséről. Remélem, előbb-utóbb örömmé alakul. 🙂

  2. Kedves Rózsa!
    Átérezhető, szép alkotás!:)
    "Elárulnám emberi világom
    A szenvedés megváltó könnyiért."
    Szeretettel gratulálok: Ica

  3. "de rám kövül a fojtó söpredék"
    Hú igazán mélyen átérezhető.
    Szebb napokat.

  4. Kedves Rózsa!

    Nagyon szépen megkomponált szonettedhez gratulálok. A vezérgondolatod szépen körbeér a versen, kerek egész az alkotásod. Kár, hogy a szenvedés ihlette.

    üdvözlettel: László:)(f)

Szólj hozzá!