Most én vigyázom

Most én vigyázom

Hosszú évekig te őrizted
lépteim, sokszínű álmomat.
Tanítottál: járni, beszélni,
küzdeni, élni a szabályokat.

Sokszor velem nevettél, játszottál,
vagy együtt érzőn hullott könnyed.
Gyermek fejjel és felnőttként is
tudom, veled együtt minden könnyebb.

A szereteted örök útravaló,
s szívemmel fogom a kezedet,
s ahogyan valaha te is tetted,
most én vigyázom lépéseidet….

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /

“Most én vigyázom” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Csodálatos vers, bevallom őszintén, nagyokat nyeltem olvasása közben… Remélem, ezt az igaz szeretetet mi is visszakapjuk gyermekeinktől, ha majd nekik kell fogni a mi kezünket…
    Barátsággal: Tibor (f)

  2. Kedves Ilona!
    Hálás, szerető, gyermeki szível írt versedet megkönnyeztem!
    Igen, itt az Anyák Napja!
    Szeretettel: Ildikó

  3. "s ahogyan valaha te is tetted,
    most én vigyázom lépéseidet…."…amíg lehet kedves Icus.
    Szeretettel olvastam: Ica

  4. Kedves Kicsi Kincsem!
    Csodálatos az amit a versed sugall.
    Röviden:szeretetet és törődést.Hát ez "MINDEN" ami a boldogsághoz kell.
    Szeretettel átéreztem:Kövesdi Teri

Szólj hozzá!