Anyácskám hol vagy

Anyácskám hol vagy

Félelemtől sebhelyes vakolat arcomon.
Feledem, hogy embernek szült anyám,
lélek nélküli torz lett a világ.
Egy küszöbön felejtett gyermek sír,
keserű íz számban a válasz, mit mondhatnék
a megbénult óramutató hajszálpontos,
az élet, mint surranó kísértet
elfutott előle hiába sírt,
anyácskám hol vagy, mért hagytál el?
Elhalt a hang, maradt a síri csend.

“Anyácskám hol vagy” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Ica!
    Mély gondolatok. Az érzés nagyon átjön. A szavak szinte fájnak.
    Kifejező versedhez gratulálok!
    Szeretettel: Éva

  2. Drága [b]Kitti, Margitka, Rózsika, Anikó, Laca, Barna, Csilla. [/b]
    Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastátok a versem, köszönöm a gratulációtokat.
    Anyák napján ez is eszembe jutott, hogy sajnos van ilyen is.Sőt! (ilyenebb!
    Ma nem értem rá és holnap sem leszek, de igyekszem bepótolni az olvasást!
    Szép álmokat (f)és szép hétvégét kívánok szeretettel: Ica

Szólj hozzá!