Béka-nász…

Béka nász…

Szél jár a nádason, ébred a tó.
káka tövében bősz béka vigyáz.
Tiszta a tó vize és iható
kánonban kuruttyol béka-fi száz…

Ugrana torzsra a békafiú,
várja a sásban szép békaleány
Bőr színe tűzpiros, mégsem sziú,
szerelmes csak ő, és nem indián…

Béka leányka “bejönne neki”
brekegve bájolog békalegény!
“Felfújt hólyagnak,” lám nem nevezi
elnyerni így szívét, van ma remény…

Sárga virágú a sásliliom
nászra hívogat, úgy rejt el a tó
nézd e virágot, mily'szép és finom
két szemed dülledt, s ez oly izgató…

Száz szöcske lábát kirántom neked
nem béka az, ki azt nem szereti!
ízletes hidd el a sáskaleves!
szúnyogból szörbetet desszertnek is…

Hajlik a szóra a békaleány
nincs ellenére a bók-zuhatag…
Kellem a fülnek is mind valahány
szép a szerelem, ha bódulva vad…

Csókban forr egybe sok szív, ha repes
Nász idején, mikor hangos a tó.
Tollamat most hamar sutba vetem,
leskelődni már nem helyénvaló…

“Béka-nász…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Remek! Tetszett. Egyből a nem is túl régi személyes élmény villant be. (Sajnos én leskelődtem pár napja, de kizárólag a lányom kedvéért. Igaz, ő még pici ahhoz, hogy felfogja a dolog lényegét. ;)) Gratula! Üdv: Robi

  2. 🙂 Hasonlóan érzem, mint Laca. A menü is igazán ínycsiklandó :)) Köszönöm ezt a pár kedves percet, brekk 😀

  3. Kedves Barna!

    Hát, a hosszú, terhes nap végén ezt igazán felüdítő volt olvasni. Hálás köszönet érte!

    üdv: Laca;)

  4. Játékos, kedves mese versed nagyon aranyos!
    Üdv.
    Kit

Szólj hozzá!