Beszédes virágok

Beszédes virágok

Szedtem sok-sok szép virágot,
egy nagy csokorba kötöttem,
ezt adom ma anyácskámnak,
az érzéseim színekben.

Fehéret, mert megszülettem,
édes tejjel megetetett,
fehér volt a takaróm is,
takargatott, melengetett.

Sárgákat a nappalokért,
mert akadt dolga rengeteg,
minden percét kihasználja
a magamfajta kisgyerek.

Kéket a sok éjszakáért,
mit, ha kellett, átvirrasztott,
ha beteg, vagy nyűgös voltam,
gyógyítgatott, ápolgatott.

Rózsaszínt a szép mesékért,
mi felvitt a csillagokig,
a sok kedves, szép szaváért
ébredéstől elalvásig.

Pirosat a szeretetért,
ami enyém és végtelen,
minden egyes ölelésért,
szívet rajzol a kis kezem…

“Beszédes virágok” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Elcsépelt, de "aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.":)
    Szeretettel gratulálok szép versedhez: Ica

  2. Szeretet kifejezése színekbe szedve. Árad belőle a gyermeki szeretet.

    Gratulálok a versedhez. 🙂

    Üdv. Melinda

  3. Igazán kedves csokrot kötöttél az édesanyádnak! Szépségesek a színei is.
    Grat.
    Kit

Szólj hozzá!