Egy magányos farkas
Bocs, hogy ismét versben írok!
De azért én mégsem sírok.
Ajándékba adták nekem.
Verset formál az én kezem.
Egyiknek ezt, másiknak azt adták.
Nekem a nyelvemet is versre szabták.
Ha valakit érdekelnék?
Keressen az INTER – NET – nél!
Vagány embert faragok belőle!
Talán elég is lesz, egyenlőre.
Elmúlik a bánatod, ha
a verseimet olvasod.
Ha búd van, vagy bánatod,
Arra ez jó alkalom.
Megtalálhatsz könnyen engem.
Örömet viszek szívedbe menten!
Nem ígérek égi mannát.
Keresd bátran, Szaliannát!
Más dolgod már nem akad.
Csak keményen álld a sarat!