Anyasors
Elültetted kis virágod
oly sok-sok évvel ezelőtt,
óvtad, védted, ő volt álmod,
és ő csak nőtt, és egyre nőtt.
Napfény simította arcát,
bánatát eső mosta el,
a szél formálta alakját,
és bíztál, nem veszíted el.
Szorgos kis méh reá talált,
hűs nektárjában megfürdött,
szirmai közt el-elbujkált,
ha kellett, érte megküzdött.
Nászából egy kis virág lett,
s te büszkeséggel nézted őt,
mily csodát is rejt az élet,
s szeretet ad hozzá erőt.
Kis virágod kis virága
bimbócskáit nevelgeti,
ez lett élete s világa,
csöppségeit terelgeti.
Körbenézel s csodálhatod,
már virágtenger vesz körül,
egy csöpp kis virágról látod,
az élet mily gyorsan repül.
Szirmaid lehullnak végül,
s mit teremtettél, továbbél,
a természet veled zöldül
újra s újra, bár elmentél…
2016. május 1.
Kitti: Nagyon szépen köszönöm, Kitti!:](f)
Az egész vers egy metafora. Gyönyörű! Csak gratulálni tudok hozzá!:]
Kit
jegmadar: Köszönöm szépen, Marika!(l)(f)
Köszönöm szépen. Marcsika. Ez a sorsunk, de ez nagyon szép sors!(l)(f)
Az élet rendje. Gyönyörű vers.
Mesésen írtad le kedves ariamta ezt a szépséges körforgást!Gyorsan peregnek az évek,gyermekek,unokák,dédik,,,így volna jó és szép:)
üdvözlettel:M:)rcsi
Kedves Melinda, köszönöm szépen, hogy olvastál. Igen, én is csodálom az unokáimat, van három, de ami számomra még nagy boldogság, hogy édesanyám is szeretgetheti még a dédunokákat. (l)(f)
Szép gondolatok, valóban egy örök körforgás az élet…. " Kis virágod kis virága bimbócskáit nevelgeti" . Már nekem is vannak unokáim és csodálom én is őket!
Üdv. Melinda