Anyasors

Anyasors

Elültetted kis virágod
oly sok-sok évvel ezelőtt,
óvtad, védted, ő volt álmod,
és ő csak nőtt, és egyre nőtt.

Napfény simította arcát,
bánatát eső mosta el,
a szél formálta alakját,
és bíztál, nem veszíted el.

Szorgos kis méh reá talált,
hűs nektárjában megfürdött,
szirmai közt el-elbujkált,
ha kellett, érte megküzdött.

Nászából egy kis virág lett,
s te büszkeséggel nézted őt,
mily csodát is rejt az élet,
s szeretet ad hozzá erőt.

Kis virágod kis virága
bimbócskáit nevelgeti,
ez lett élete s világa,
csöppségeit terelgeti.

Körbenézel s csodálhatod,
már virágtenger vesz körül,
egy csöpp kis virágról látod,
az élet mily gyorsan repül.

Szirmaid lehullnak végül,
s mit teremtettél, továbbél,
a természet veled zöldül
újra s újra, bár elmentél…

2016. május 1.

“Anyasors” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Az egész vers egy metafora. Gyönyörű! Csak gratulálni tudok hozzá!:]
    Kit

  2. Köszönöm szépen. Marcsika. Ez a sorsunk, de ez nagyon szép sors!(l)(f)

  3. Mesésen írtad le kedves ariamta ezt a szépséges körforgást!Gyorsan peregnek az évek,gyermekek,unokák,dédik,,,így volna jó és szép:)
    üdvözlettel:M:)rcsi

  4. Kedves Melinda, köszönöm szépen, hogy olvastál. Igen, én is csodálom az unokáimat, van három, de ami számomra még nagy boldogság, hogy édesanyám is szeretgetheti még a dédunokákat. (l)(f)

  5. Szép gondolatok, valóban egy örök körforgás az élet…. " Kis virágod kis virága bimbócskáit nevelgeti" . Már nekem is vannak unokáim és csodálom én is őket!

    Üdv. Melinda

Szólj hozzá!