Esteledik
Olykor sziszeg, néha liheg a szó.
Fogynak a napok, fogy a kék köd
szemem elöl, most látom, világos
elnyűtt régi világom minden terhe.
Felesleges sok éven át érezni a könny
sós ízét, ott hol a vágy egy kaptár,
bezárva méze józan közönyébe.
Vérző talpamban ezernyi tüske.
Kibogozhatatlan gubanc lett a lét,
gyakran zaj, néha csönd üvölt.
Volt egy érintés, volt egy pillanat
mit adtam, mit kaptam nem tudom.
Az éj sötét leplét magamra húzom.
Esteledik, zörgeti a szél a leveleket.
Kedves a-Andrea!
Köszönöm szépen a soraidat, igazán jólesett!(l)
Szeretettel: Ica