Séta

Megosztás Nyomtatás 353 megtekintés 2 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Séta

Messziről jöttem:
Mint visszatérő nyàri madarak.
Fàradt làbaim hoztak.
Hosszú volt az út.
Voltam gazdag,
mint a kiràlyok.
Éltem szegényen,
boldog koldusként.
Bejàrtam őszi rózsàk között,
az ismeretlent.
Àtéltem a pokolnak tüzét.
S szelíd érintéseket oly sokat.
Boldog napsütésben,
megszülető reggelekben,
s bíbor alkonyokban
végre úgy érzem melletted
vagyok valaki.
Kértem olykor mi jàr,
és néha semmit sem kaptam…
Séta közben – múlnak az évek.

Kisizsàk; 1991. Augusztus 9. Péntek.

“Séta” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Igen sajnos,és nem marad meg màs csak az emlékek.
    Köszönöm hogy olvastad a versem.
    Jó hétvégét.
    Üdvözlettel.Bakos Attila Péter.

  2. Bizony, Petru! Séta közben múlnak az évek. S mire kisétálja magát az ember, hát jócskán megváltozik és megfárad az úton…
    Grat.
    Kit

Szólj hozzá!