Megfestett romantika…
Most egy ördögöt festek a falra,
s mellé egy angyalt a tűzvonalba,
hogy legyen, aki oltsa a lángot.
Föléjük lebegő csatabárdot.
Érezhető a kész hadviselés.
Ablakot csukok és ajtót zárok.
Villámot szórnak a pillantások.
Vihar lesz tán… kő, kövön nem marad.
Tűz és vízözön… az ég leszakad.
Hinnéd e, nincs párbaj… összetűzés.
Átírják a drámát? Alkut kötnek.
Áldomást isznak… csak ücsörögnek.
Én alkottam ezt a furcsaságot?
Angyalomra ad viharkabátot
az ördögöm… és micsoda zenész!
Gitárt penget a démoni művem,
kacag az angyal hozzá derűsen.
Most jövök rá, hát ezek barátok…
nekem festenek… reményvirágot…
s hajnalra mindkettőnek nyoma vész…
Ilona Zagyi Gáborné
kedves Ilona,tetszett a versed,és érdekesen jónak találtam,hogy 5 soros versszakokat írtál.
Jó:)
üdvözlettel:M:)rcsi
Kár, hogy a hajnal eltűnteti a reményvirágot.
Tetszett a versed.
Kit