Jaj, az egyedül lévőnek

Jaj, az egyedül lévőnek

Jaj, az egyedül lévőnek,
Kinek nincsen párja,
Aki egymaga kínlódik,
Nincs, ki haza várja!
Jaj, akinek rossza a társa,
Legyen férfi, vagy nő,
Szerencsétlen kapcsolatban
Nem lehet jó jövő!

Többszörös, jaj, a gyereknek,
Kik ide születnek!
Szeretetre kiéhezve,
Utcán nevelkednek!
Jaj, annak, ki egyedül van,
Kivetett, mindegyik,
A kis szellő is elfújja,
Nincsen, hol megvédik!

Bátortalan félelemmel
Rója bús útjait,
Egyszer aztán a Kegyelem,
Elvágja lépteit.
Jaj, de nagy, jaj, mindenkinek,
Ki Földre született,
Gonoszok hatalma alatt,
Folyton, csak szenvedett!

Vészhelyzet van, mozog a Föld,
Tombolva hánykódik,
Lakói mind, megkergülve
Rohan, meg nem nyugszik!
Átváltása az embernek:
Talán nem hiszi már!
Pedig ott vége a kínnak,
Békés megnyugvás vár!

Budapest, 2016. május 10.

“Jaj, az egyedül lévőnek” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönöm drága Terézke!
    Igazad van, segítek is, szétosztogatom magam.
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

  2. Kedves Viola!
    Gyönyörű a versed és igazad van…nem jó egyedül,bár
    rossz társnál jobb még a magány is.Na,de vannak lehetőségeink emberkapcsolatok
    létrehozására és akkor már jobb,szebb a Világ.
    Lehet segíteni a rászorulókon..és az kétoldalú öröm.
    Baráti szeretettel:K.Teri

  3. KÖSZÖNÖM DRÁGA KITTI!
    Én a "megváltást" saját magamnak kívánom, de úgy tűnik, még várnom kell.
    Szeretettel: Viola (f)

  4. Jaj, Viola! Bizony sok jaj van még és lesz is, de azért a világvégét ne kívánjuk. Mert ha csak egy igaz is van köztük…
    Grat a vershez.
    Kit

Szólj hozzá!