Tűnődés I.

Tűnődés I.

Sorvad a világ
elhaló szövetdarabként
jajdul a lélek
keres valamit
ami még képes
erőt adni a létezéshez

Kavarognak bennem a
kortól kapott korsebek
megrágott a világ
s mivel megemészteni nem tudott,
kiköpött a porba,
mint kemény dinnyemagot.

No, de ne bánkódj
jönnek tán még jobb napok
mikor a véres sikolyok elhalkulnak
az arcokra mosoly kerül
és akkor ha még megmaradtál önmagadnak
örömmel nyugtázhatod e szavakat
NEKEM MÉGIS SIKERÜLT

2012. október 16.

“Tűnődés I.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Tetszik a versed,s az igazán,hogy a sebek sikolyok,jajduló lélek ellenére is várod a mosolyt,a szebb napokat.Gratulálok versedhez!
    üdvözlettel:M:)rcsi

  2. A verseket olvasva felmerült egy kérdés, a megvédő én-időt ismeri a szerző?
    Itt a válasz, igen.

Szólj hozzá!