Élet fénye
Térdre hulló égi csendben
fénybe rejtve itt pihen, benn,
minden álom, s annak terhe,
boldog órák könnyét merve.
Kis halálok íze sósan
számra égett, s míg leróttam
közben összes tartozásom,
új emberré kellett válnom.
Fénybe rejtett kis halálok
égígérő völgyén járok,
s ott, az ormon, térdre hullva,
mintha élet lángja gyúlna.
Már időtlen és örökké
tartó álma úgy a csöndé
perzselőn, hogy könnyét ejtem,
édes terhe itt pihen, benn.
Akár, kedves Laca 🙂 Ámbár, nem csupán a "kis halálok" ismétlődnek. Köszönöm a figyelmedet, és örülök, hogy a vers önálló életet él, miután kikerül a kezeim közül, így van ez rendjén! 🙂
Kedves Zina!
A visszatérő "kis halálok"-ból és a legutolsó sorból akár gyermekáldásra is következtethetnénk. A vers címe is erre utal?
üdv: Laca:)(f)
Nagyon örülök a figyelmednek és véleményednek, Kit! Köszönöm, hogy most is olvastál, szeretettel ölellek. 🙂
"Kis halálok íze sósan
számra égett, s míg leróttam
közben összes tartozásom,
új emberré kellett válnom."
Zina! gyönyörű a versed és tartalmában is mély, sokat mondó! Igazán remek!
Gratulálok!
Kit