“Elmúlás” bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Az én arcomat is minden év újra gyúrja, az, hogy az arcom még én vagyok, azt jelenti, nem változtam (belülről) az évek során.

    Szeretettel: Ica

  2. Köszönöm kedves Anikó a gratulációd!
    A hívő embernek tudom, hogy könnyebben feldolgozni. (l)
    Szeretettel: Ica

  3. Évike drága deva!
    Köszönöm a kedves soraidat. Amíg az ember fiatal, nem is gondol az elmúlásra.
    Bizony, ahogy múlik az idő és elmennek a szeretteink, sokszor eszembe jut.(l)
    Ölellek szeretettel: Ica

  4. Kedves Ica az elmúlás minden embert foglalkoztat azt hiszem visszatérő merengéseink ha nem is gyakori de fontos témája amit egy egy szeretett ember elvesztése előtérbe hoz…….hívő emberként talán Krisztus ígéretéből erőt merítve elfogadása könnyebb…….nagyon szépen írtál róla (l)gratulálok Anikó:)

  5. Icu! Ahogy megy az idő, egyre többet gondolunk az elmúlásra. Nyomatékos szavaid egymás utánja bizonyíték rá. Szeretettel olvastam. Azért még ne siess, tehetséged még kamatoztasd sokáig. Éva(l)

  6. Kedves Ilona!

    "…olykor
    felzokog
    a fény amivé
    egyszer válok
    mindez álca
    az idő izzószála"

    Igen, mindez talán csak álca… az idő izzószála…

    üdvözlettel: Laca:)(f)

  7. Igen, ilyen az elmúlás, drága Ica, gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa(f)

  8. Olyan ez a vers, mint egy mély sóhajtás. Tetszett.
    Grat
    Kit

Szólj hozzá!