Felhők tornyosulnak

Felhők tornyosulnak

Felhők tornyosulnak
feketén, sötéten,
villámok tűzlángja,
ível át az égen.

Belezúg a csendbe,
elemek csatája,
sűrű esőcseppek,
hangos koppanása.

Repedezett földnek,
szíve dobbanása,
szomjas természetnek,
öröm sóhajtása.

Bőven, záporozva,
hull az ég áldása,
a föld életének,
éltető forrása.

Gondviselő Isten,
hű gondoskodása,
szükségét a földnek,
mindenkor megadja.

Teremtett világról,
meg nem feledkezik,
békesség jeléül,
szivárvány tündöklik.

Schvalm Rózsa

(2010-08-05)

“Felhők tornyosulnak” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Ica!
    Köszönöm szépen kiemelésedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa(l)(f)

  2. "Teremtett világról,
    meg nem feledkezik,
    békesség jeléül,
    szivárvány tündöklik."

    (l)(f)(l)
    Szeretettel gratulálok: Ica

  3. Kedves Margit!
    Köszönöm szépen tetszésedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa:)(f)

  4. Kedves Rzsike!
    Köszönöm szépen kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa

  5. Kedves Kitti!
    Mikor írtam ezt a verset, akkor szárazság volt. Köszönöm szépen tetszésedet.
    Szeretettel: Rózsa

  6. Kedves Rózsa!

    Egész más oldaláról mutatod be azt a monszunt, amin még mindig nem vagyunk túl. Tetszik a kedves, hittel teli versed! Grat!
    Kit

Szólj hozzá!