Ördögöm van…

Ördögöm van…

Ördög ült egy libikókán,
vele szemben szegény magam.
Lábat lóbált, tüzet szórt rám
szeme. Égetett, és belém tapadt.
Nem kérdeztem, hogy honnan jött
és mi vajon a szíve terve,
akkor elé hulltam legott
az angyalokat elseperve
(mert Cupidónak nyila talált)
ahogy estem szerelembe…
Ittam minden tüzes szavát
az ördögi teremtésnek
ringó keble-meleg kalács,
(formás cipók)…gyere nézd meg,
ha nem hiszed el történetem!
Csak azt nem értem, miért talált
a kis puttó, úgy “melegében”
ily pokolbéli nőstényt nékem!

“Ördögöm van…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Barna!

    Kockázatos kritika!:D Ő is olvasta már?
    Persze valójában egy amolyan hízelkedő kis vers ez. Nagyon jó!

    üdv: Laca;)

  2. Na, Barna! Jól kifogtad! 🙂 Ördögi társra akadtál. Tetszett a versed, örömmel olvastam.
    Grat
    Kit

Szólj hozzá!