Látogatóban

Látogatóban

Elmegyek szüleimhez, megnézem őket, még ma,
oda, hol születtem, egy régi nádtetős tanyába.
Régen láttam őket, igen, nagyon-nagyon régen,
sok éve nem járt lábam a tanyára vezető ösvényen.

Sok-sok gondolatok előkerülnek gondolataimban,
és a tova szált gyermeki évek, mik nyomot hagytak ottan.
Egyre-egyre hevesebb, szívemnek dobbanása,
másra sem gondolok, csak a nagy találkozásra!

A tanyához közeledve egyre lassabbak lépteim
Meg-meg remegnek a hosszú úton, megfáradt térdeim.
Boldog vagyok most! De nagyon, mert szüleimhez igyekszek haza!
Gondolataim véget értek, s kinyílott a tanya kapuja.

Megfáradt édesapám, már nehezen jött ki elém,
karját széttárva várt s átölelt engem gyöngén.
Hát itt vagy újra, hazajöttél! Egyetlen gyermekem,
megpihenve vállán, közben kezet szorított nekem.

Remegő kezei ahogyan lassan kezeimhez értek
Dobogó szívemben apai szeretetet érzek.
Drága édesapám! De jó téged újra, megint látni,
hol vagy édesanyám? Szeretnélek karjaimba zárni.

No gyerünk hát beljebb Édesanyád is vár, nagyon,
Készül a friss kalács már az ebéd az asztalon.
Édesanyám szemei könnyekkel megtelve nézett rám,
hol jártál fiam? Merre? S az arcod miért oly halovány?

Talán nem jól megy sorod? Mond el nekem lelkem,
látom én terajtad, hogy nincs valami rendben
Nehéz volt sóhajom és szavaim akadoztak,
A sok búm és bánataim álarc mögé bújtak.

De észre vették arcomon, hogy már nem a régi vagyok,
szemeimben megáradtak a könnytől duzzadt patakok.
Boldogtalan az életem, csak meg ne tudják soha,
sírva suttogom nekik: de jó hazajönni újra.

Írta :Fehér Sándor 2016.04 05. Kunhegyes.

“Látogatóban” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!