Álomba zárt képek…

Álomba zárt képek…

A pengéje hideg a torkomon,
nincs éle… a félelem, ami öl.
A gyűlölet nyomot hagy… változom.
A rettegés átír és kitöröl
mindent. Elvesz és semmivé őröl.

Túlbecsült ideg szakadni kész húr.
A sok “miért” pattanásig feszül…
Elmosódik az eleven kontúr.
Hűséges társ kísér… az egyedül,
s a térben ott vagyok játékszerül.

Távolodom… szétfoszlik a harag.
Szigorúan álomba zárt képek.
Ébredés, színek és körvonalak.
Napkeltével újra rajzolt élet…
Most visszhangja van a szívverésnek.

Ilona Zagyi Gáborné

“Álomba zárt képek…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. "Napkeltével újra rajzolt élet…
    Most visszhangja van a szívverésnek."
    gratulálok versedhez

  2. Szép a vers és szerkezetében is jó. Témája akár az álom, akár az ébrenláét fázisát nézem, nagyon remek, előremutató.
    "Napkeltével újra rajzolt élet…
    Most visszhangja van a szívverésnek."
    Gratulálok!
    Kit

Szólj hozzá!