Akácillat

Akácillat

Könnyű szélben lazán száll az illat
az akác játéka, mézízű könnye,
ha hull az esővel a felázott földre.
Megjött a hajnal a kármin piros,
zendül az ott lelt hajnali csend.
Harmat fürdet hófehér fürtöket,
átsüt és szétfut rajta a fény.
Méhecske szökdécsel s ring a lég.
Virágnak ajkán árad a méz,
bőven kínálja, csorgatja aranyszínét.

“Akácillat” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Icám!
    Nekem mint méhtulajdonosnak, duplán tetszik a versed, s a témája.
    Azt vettem észre, hogy bármilyen témát is választasz, különlegesen tudsz róla írni!
    De még nem jöttem rá a titkodra.
    Szeretettel gratulálok: Ildikó(f)

  2. Kedves [b]Rózsika, Rzsike, Eta, T. Ági, Kitti. [/b]
    Nagyon szépen köszönöm a látogatásotokat a versemnél, köszönöm a gratulációkat.
    Szeretettel, (f) öleléssel: Ica

  3. A napfelkelte pazar képei fogadtak nálad. Én is imádom, a nyugtával együtt, mindig átcsodálom.
    Grat.
    Kit

Szólj hozzá!