Hogy ki vagy Te nekem?
Azt kérted egyszer, hogy
Írjak rólad verset.
Hogy ki vagy Te nekem?
És, hogy mit jelentesz?
Oly nehéz megírni,
Mind azt, amit érzek.
Te vagy a mindenem!
Utolsó reményem.
Borús napok után,
Te vagy a derű!
És édes méz vagy Te
Mikor minden keserű.
Hétköznapjaimon,
Mi számomra kemény!
Szomorúságomban,
Te vagy csak a remény.
Nyári napsütésben,
Te vagy a Napsugár.
Te azt is megérzed
Tán, ha valami fáj!
És sötét éjszakán
Mint Szent János bogár
Mutasd az utamat,
Amerre lábam jár.
Lombos, árnyas fák közt,
Ahányszor, felragyogsz,
Millió színedben,
Mint égi, csillagok.
És, hogy ki vagy Te még?
Halkan csörgedező
Kis hegyi patak.
Néma csendben,
Suttogó szavak.
Nyári zápor után,
Te vagy a szivárvány.
Reménytelen életben,
Álom és a vágy!
Nem merlek szeretni,
Félek, hogy felébredek!
S nem fogod majd többé,
Szorítón a kezem.
S mint megérett gyümölcs
Odafenn a fán,
Én is lepottyanok,
Ha az időm lejárt.
Finom falat leszek-e?
Vagy tán eltaposnak?
Nem lehet kiszámítani,
Az útját a sorsnak.
A kulcsot a szívemhez,
Nem találta senki.
Így kellene nekem,
Örökre elmenni?
Hagyjam, hogy megtaláld?
Ki nyíljék már a zár?
S bejöjjön valaki,
A szívem kapuján?
Maradjon-e kérdés,
Egy örök talány!
S ha bekövetkezik,
Nyíljék hát a zár!
Legyen egy varázslat,
Mi kapun belül várt!
Örökké égessen,
Utánam a vágy!
Ne felejts el soha,
Ha én már nem leszek.
Őrizzen örökké,
A forró szeretet.