TÖVISKOSZORÚK… HANGULATVERS
Ha már tollat ragadtál,
hogy magadat megmutathasd,
előbb, utóbb jussot tartasz
egy babérkoszorúra
amely dicstelen homlokod
bőszen megkoszorúzza.
bár talán néhány levélke
belehull a krumplifőzelékbe,
Hogy legyen némi haszna,
de akár ha ennyi sem jutna,
megkaphatod a töviskoszorút,
kirakhatod mustrára,
egy kirakat ablakába.
ékesítheti fejedet
Tövisvirágok sora,
Gazok között virít
A kóró, s a boróka.
Hogy szaga legyen
A kutya megcsúfolta.
Hogy a kecske
Le ne legelje,
Tövist nevel az
Illatos rózsa.
A virágos kertben
Ha valaki megsérti kezét,
Azért forog az
Imamalom, és a
Mókuskerék,
Ütik hozzá a lármafát.
Elhangzik néhány érvelés,
Hogy a harangot félreverjék.
S morzsolja a rózsafüzért
Anyám a kézfején.
Mert nem használják
Sok évek óta,
Kirügyezik, és
Bimbót hajt a
Börtön udvarán a
Vén akasztófa.
Nem gyalázzák az
Élő fát mostanság,
Ritkán húznak manapság
karóba poétát.
Töviskoszorúval fejeden
Vár Rád a Golgota.
S a tömeg kiáltja:
Feszítsd meg Őt!
ezt a verselőt,
s tompán zuhog a keresztfa
ha a szög kezedet átlyukasztja.
úgy élj nehogy kitüntessenek,
a jutalmat úgyis azok kapják,
akiknek adják,
s ők büszkén fogadják,
írásaik mutogatják.
néha olvassák verseim az elől járósságok,
ejha, nahát, azta….
halkan mondogatják,
és senki nem lehet próféta idehaza,
saját hazájában,
ebben az irigy, gonosz,belterjes
pitiáner művészvilágban.
egyesek éljeneznek,
mások rosszallásuk kiabálják.
víz fejüket vakargatják
mert ez egy ilyen ország,
úristen, atyaisten, atyaúristen….
hallatszik ajkukon.
erre csak egy a kérésem,
Isten nevét hiába ne vegyétek,
pláne háromszor.
ha belép a kritikusom
ki verseim sanyargatja,
egyezzünk ki abban,
én írom, ő nem olvassa.
s ha mégiscsak véletlen
sokak kezébe jutnak verseim,
örülök nagyon
talán valamit magamból adok,
s ezt hinni akarom,
mert hát ripacs vagyok,
büszkén vállalom.
2016 május 20.