Tolvaj HANGULATVERS

Tolvaj HANGULATVERS

Mond csak, mitől vagy te olyan nagymenő
szakmád, toll és vajkereskedő
röviden csak tolvaj..
én gondolkodásból élek
senkitől és semmitől nem félek.
meggyötört már a halál,
és a zord élet.
jégcsappal szúrták át szívemet,
éles jégdarabbal
vágtam fel eremet,
s elolvasztotta a Nap a bűnjelet.
felöltöm magamra az Úr fegyverzetét,
s harcba szállok a gonosz ellen,
ki elsőbb rejtőzködve,
majd megbátorodva nyíltan támad
erre az árnyékvilágra,

csontos kezével nyúlva
remegőn felém
hogy a későbbiekben
pajzsra emeltessen.
vagy rajta, vagy alatta.
én szembemegyek mindeneknek,
galád módon nyaralok
minden karácsonykor
a Húsvét szigeteken.
s hogy mi jár mindezekért?
öt év vagy kötél.
a dolgozó mindig többet remél
sohasem emelkedik az órabér.
ha jön a pallér,
kiürül a munkatér.
egy nagy pofon után
orrodból fröccsen a vér.
rátesznek a lepedőre,
ami lehetne lepel vagy szemfedél.
több mint amit egy tolvaj megér
Élni rossz,
Vagy
Élni jó.
Ez a kettő verzió,
Életminőségtől függ talán.
Materialista szemlélet:
Élni csak egyszer lehet.
Ámbár minden egyház
Hirdeti az örök életet.
Borzasztó, őrület.
Vajon ki akarhat
Örökké élni?
Keresve keresem.
De a csúcsok csúcsa,
Egy másik elmélet.
S ez elgondolkodtató.
Más alakban visszatérni:
A reinkarnáció.
új éltedben kígyó leszel,
egeret és békát eszel
végül beléd szakad a szó,
hamis, csalfa illúzió.
Azért a dologban
Valami mégiscsak lehet,
Miért ragaszkodik
Mindenki annyira
Ehhez a …..
Élethez?
a pontozott vonalra
írd a véleményedet,
vagy csak gondold oda.
írjunk közösen verset.
az lesz ám a nagy csoda,
a várva várt élvezet.
Ha süt a Nap,
Vagy dörögnek az egek,
sötétülnek a fellegek,
Az életet úgy vegyed
Ahogyan jó Neked.
kérdik lopsz e még
mondjad hogy igen.
s rázd a fejed.
vakvarjú a vakvarjúnak
nem vájja ki a szemét.
Ha dől a fal,
Nehogy alatta maradj.
Mindig csak azt tegyed,
Ahogyan akartad.
ne tégy ellenedre semmit,
A nagyobbat
Vedd ki sokszor, ha tudod.
Ha nem így teszel gyakran,
Az életet elbukod.
nem vesznek el semmit
a vakondokoktól.
Hogy önző vagy,
Nem is olyan nagy hiba.
Erre tanított mindig
Az életiskola.
A közelharc
Mindennapos, nem csoda.
Sorsod ezért mostoha
Nem Te vagy az ostoba.
s mindezektől undorodva
nyelni vagy köpni tudnál,
érlelődik benned a gondolat,
s kibuggyan belőled
a torokgurgulászati
hosszú köplottyanat.

2016 május 16.