Àrnyék – fény
Àrnyék:
Egy fénynek a sötét arca.
Messziröl jött,
vàndorló ismeretlen.
Nem tudja senki sem,
mennyit vàrnak az óràk:
Hogy percekből legyenek?
Hagyom csak szüntelen,
hogy tisztuljon lelkem.
S elsuhan felettem,
a tova tűnő végtelen…
Àrnyékok közt,
fényben élünk.
S lassan telnek,múlnak,
a fàradt évek.
Kisizsàk; 1991. Februàr 13. Szerda.
Igen.Az életünk egy része.
De ha amîg itt vagyunk àrnyékok és fények
Között,addig nincs veszve minden.
Köszönöm hogy olvastàl.
Tovàbbi szép napot neked.
Tisztelettel.Bakos Attila Péter.
Szomorú tény ez így Petru!
Grat
Kit