Mindig van miért…

Mindig van miért…

Elsimogatott álmok gyűrött lepedőn.
Sietősen beágyazott gyűjtött vágyak…
“Tudom egyszer jobb lesz” óvja védelmezőn.
s így épnek tűnik, tisztának.
Takarón átüt vádlón, figyelmeztetőn,
talán most van az a holnapja a mának,
s közöttük a magamnak tett ígéretem.
Előlem eltitkolt szó: a reménytelen…

…még tovább rohanok. Állandó fájdalom,
ami velem szédül. Túl nagy rám, elszabott.
Bőrömmel tépném csontig… s hagynám csupaszon,
de csak óhajba bújtatott
kín. Hány éve is mondják: tűrjek, s megszokom.
Kapszulákba zárt vigasz, mégsem siratok.
“Mindig van miért” lüktet, dobog intenzív,
hisz szeret, ez az érzőn-vérző, bolond szív.

Ilona Zagyi Gáborné

“Mindig van miért…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Drága Ilona!
    Átérzéssel és megértéssel olvastam versed. Ó, de sokan tűrnek és várnak s a napok nem változnak.
    Szeretettel: Viola (f)

  2. "Előlem eltitkolt szó: a reménytelen .." ez a sor nagyon szép, de az egész versed is nagyon tetszik! Valóban mindig van remény és mindig van miért, kiért élni és tovább menni! 🙂
    Köszönöm, hogy olvahattalak !:)
    Üdv. Melinda

  3. Átérezhető fájdalom lüktet a sorokban. Bizony, mindig van miért. De akkor is! …
    Szeretettel voltam itt.
    Kit

Szólj hozzá!