Mesélnek az árnyak

Mesélnek az árnyak

friss illatú nyárban
fürdik a táj
díszes, dús kertemben
nyíló virág
osonó fény
ringatózva nyúlik
tovaillan
elringatnak majd a
csillagokban
valahol halk zene szól
álom sátort
terít szíved csendje
mesélnek az árnyak
elsusogják
vár a boldogság
mert adni jó
hűn szeretni téged
emlékezz, hogy
milyen szép az élet
szó nem elég
ajkam díszítenék
gyöngyszemenként
szavaid fűzném fel
olvasómra
mondatokká fonva
odabilincselném

“Mesélnek az árnyak” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Igazad van drága Kitti! Javítani fogom. Köszönöm látogatásod. Szeretettel. Éva(f)

  2. Kedves Deva! Nagyon szép a versed. Kicsit hiányoltam a központozást. Grat.
    Kit

Szólj hozzá!