Mint tovatűnő felhő
Mint tovatűnő felhő,
mit elfújt a tavaszi szél,
úgy eltűnök az életedből,
mint aki soha sem élt!
Az elhervadt virágról,
a szirmok, lehullanak.
De fájdalmas emlékek,
soha sem múlanák.
Mint vándor fecske,
ősszel, ha tovaszáll,
más szerelmet keresve,
te is itt hagytál.
Szomorú versed ismerős érzéseket csalogatott elő. A második versszakban az utolsó szó talán ékezet nélkül lett tervezve…
Grat a vershez! A tovatűnő felhőkön ne szomorkodj! Nem érdemes. Szeretettel
Kit