Rákbeteg barátaimnak…
Néha bújócskáznék a halállal,
bújva, rejtve előle magamat,
mert a kegyes sors engem nem vállal,
víg táncot lejt bennem egy daganat,
vérem csörgedez, hordva a szennyet,
mit ránk testált az elrontott század,
mitől egy bús emberöltő szenved,
a természet is riadva lázad.
Néha elbújnék a halál elől,
lapulva csendben, mint huncut gyermek
engem a végzet hiába jelöl,
fityiszt mutatok e furcsa jelnek,
nem érdekel, hogy sorsom végzetes,
– élni akarok, élni is fogok!
mert meghalni csak bátran érdemes:
– tudod, az élők sem mind boldogok!
Néha szembemegyek a halállal,
őrült merészen, mint a gyorsvonat;
írom az égre Isten szavával:
magam alakítom a sorsomat!
Kísérj el ezen a nehéz úton,
légy velem, ha a bánat eltemet,
ha elesem , magam összezúzom
– jó erősen fogd meg a kezemet!
Nagy vers ez!
[img]http://holnapmagazin.hu/images/smiley/red_rose.png[/img]
csak az tudja, aki átélte
Köszönöm, hogy itt jártatok. A félreértések elkerülése végett: Nem én vagyok rákbeteg. A nagyobbik fiammal éltük át ezt a szörnyűséget, amikor másodéves egyetemista volt. Szerencsére már gyógyultnak mondható, de nem kívánom senkinek a műtétek és kemoterápiák kínszenvedését.Szülőként sem volt könnyű. Ezelőtt 15 évvel hoztam létre Nagykanizsán a "Napfény" rákbetegek és hozzátartozóik egyesületét, hogy ép ésszel túl tudjuk élni a nejemmel. Az egyesület azóta is él, több, mint száz tagja van. Munkahelyi elfoglaltságom miatt már nem én vagyok az egyesület vezetője, de tagja igen és tényleg számtalan nagyszerű embert, igaz barátot ismertem meg ott.
Szeretettel gratulálok a vershez is, és hogy meg tudtad írni, kedves János!
Kedves János!
Ez a vers egy remekmű. Az ichletése viszont gyászos, félelmetes tény, amivel dacol a szerző; gondolattal, akarattal, és érezni a versen, hogy minden fázison végigsétált már a lelke. A vershez csak gratulálni tudok, tiszteletteljes főhajtással. A költőnek tiszteletem és együttérzés megy.
Kit
🙁 Kalap emelésem….