Kipróbált dallam
Agyonmosott egy rémtörténet…
Lelkemre száradt útmutató.
Magam írtam át e képregényt,
jól-rosszul, s szemezem cseppenként,
mint: dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó…
Felemelt fejjel, oda-vissza,
a hangom emelkedőn lázadt.
Kimondtam, hogy ne maradjon bent,
az elfogadás így mást jelent.
Sápadt a félelem, megfáradt.
Életízű! Kóstoltam bátran,
s ajánlom szívből mindenkinek.
Nem marad éhező az esély…
áttörhető a szokott szegély,
s nem kopik kotta, sem a színek.
Ne rám nézz! Mert én itt sem vagyok.
Tükörkép int, a lecke adott.
Hallottam százszor: Mozdulj végre!
Az égből nem hull, ha csak “kéne”
Fel-fel dobom míg dúdolgatok.
Azért azok a rémképek nyugtalanítóak. Akár dúdolgatás a vége, akár nem, ez nagyon fájdalmas vers. Gratulálok a vershez!
Kit
Kedves Icus!
Tetszett a versed!:)
Szeretettel gratulálok: Ica
Remek vers, nagyszerű gondolatokkal és a rímképleted sem mindennapi…szeretettel gratulálok:b:)