Ha majd
Ha a szív már nem dobog érettem
Ha a kenyerem javát megettem,
Lelkem majd elhagy egy másvilágért
Testem kiállt földi megnyugvásért.
Imádkozzatok lelki békémért
Locsoljátok a hantot testvérként,
A Nap felszárítja könnyeitek
Fentről megáldalak majd bennetek.
Kegyelet virága illatozzon
Szép szívetekbe enyhülést hozzon,
Ne feledd, nincs élet halál nélkül
Emlékezz, nincs halál élet nélkül.
A köldökzsinór már rég nem éltet
Anyám szíve sem dobog már értem,
Ha eljön az idő s látom a fényt
Ott áll majd szülőm, várja gyermekét.
Örökké együtt a hosszú úton
Hát mindenki örömmel búcsúzzon,
Ne sírjatok hisz oly bárgyú dolog
A köldökzsinór fent újra csobog.
Köszönöm szépen a figyelmet. Andrea, örülök, hogy neked átjött és tudtad értelmezni soraimat. Köszönet! 🙂
Az élet nagy abszurduma a halál… van valami az után, hogy a testünk már nem él? Találkozhatunk ismét a meghalt szeretteinkkel?
Én az utolsó sort úgy értelmezem, hogy a halál után ismét kapcsolatba lépünk a szeretteinkkel – a köldökzsinor az összeköttetést, a kapcsolódást szimbolizálja, a csobogás pedig azt, hogy ez egy élő kapcsolat, hiszen a köldökzsinorban csobog a vér, amig el nem vágják.
"A Nap felszárítja könnyeitek
Fentről megáldalak majd bennetek." Én már tapasztaltam ilyen érzést. Szép szomorú vers, de igaz!
Üdv. Melinda
Szépre írtad kedves Andrea a búcsúversedet!(l)
Szeretettel gratulálok: Ica
Szép nagyon ez a vers. Csak az utolsó sorral nem vagyok kibékülve, mert értelmezni nem tudom. Grat.
Kit
Andrea, nagyon szépet írtál.
"Ott áll majd szülőm, várja gyermekét."
Majd ebbe kapaszkodjunk, de még ne.
Gratulálok, és köszönöm is ezt(l) a verset neked.Rzsike
Köszönöm szépen, minden kedves olvasónak! 🙂
Kedves Babi! Rímképleted, szótagszámod annyira rendben. Mondanivalód kissé szomorkás, de az élet rendje már csak ilyen. Tetszik a versed, gratulálok. Éva(f)
Az utolsó sort nem tudtam a "csobogással" értelmezni. ..bocsi…
Kedves Andrea!
Szeretettel olvastam szép versedet, szomorú, őszinte, igaz sorok….
Szép napokat kívánok:Erzsi