Fenn a légben
Még bennem élsz…
Hallgatom képzeletben édes hangodat,
kék szemeidnek fénye magàba befogad.
Emlékszem még – még teràd, egy csodàra,
nem feledvén téged soha – s örökkön ràd vàrva.
Miközben elérkezett pillanatban:
Egy kilàtó tetejéről széttekintek.
Fenn a légben.
A felhők közé szàllva gondolatban,
mintha csak megtehetném, e kicsorduló fényességben – magamban.
Kitàrt szàrnyaim az ég felé rebbentve…
Úgy sirat most làtod engem e végtelen,
e születő reggel köröttem.
Hogy az én könnyeimben àldozza fel ma,
a Nap – Első sugarait…
Kisizsàk; 1992. November 4. Szerda.:
Köszönöm szépen.
Örülök hogy olvastàl.
Tovàbbi szép napot neked.
Tisztelettel.Bakos Attila Péter.
A hangulata telejesen elvarázsolt. Nagyon tetszett!