Ébredés

Ébredés

A sötétség végre fényre vágyik
életet adó, eggyé válsz a földdel.
Benned az élet forrássá válik,
egy világért fakad minden reggel.
A szeretet cseppje ezüst párás,
Ébredő nap beragyogja.
Dallal köszönteném,
túl az élet alkonyán
tűzeső
Míg szívemen hamuvá dermedő.

“Ébredés” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Drága Kitti! Tökéletesen megértettél, nagyon köszönöm soraid. Szeretettel. Éva(f)

  2. Drága Deva.

    A szeretetlenségnek oly mélységeit mondja a vers, hogy döbbenetes. Az ébredéssel készülő ezüst cseppek, amik a szeretet jelképei, szinte dalt keltenek, fénylik, mint a Nap és tessék! A szíven hamuvá dermed… A tűzeső jöhet még, és nem lesz hamu, az élet alkonyán sem, csak türelem. :)(f)
    Szeretettel olvastalak.
    Kit

Szólj hozzá!