Vihar

Kezdetben fehéres vattapamacsokat
pingál a sors a nagy, kékes háttér elé.
A vágyak pedig csak sodorják egymás felé
a kicsiny, fehér pöttyöket.

Annyira gyenge minden ilyen folt.
Elég lenne egy zordabb fuvallat,
hogy örökre darabokra szaggassa
friss álmaikat.

A széltépte egyéneket mégis
egymáshoz vonzza egy láthatatlan erő.
Minél többen vannak, annál többet veszítenek el
tisztaságukból.

Fegyverkeznek, sereget gyűjtenek a harchoz,
hol lilás, hol fekete köpenybe burkolózva.
Szurkos mázat vonnak tanyáikon
a fénysugarakra.

Majd beterít és elnyel mindent
e szürke, selejtes utánzata az égnek,
s közben a habok egyre csak égnek
a napsugaraktól.

Elszakadnak egymástól,
ismét megkísérelik meghódítani a felszínt,
ricsaj és villámlás közepedte,
haragosan lezúdulnak.

(2016. június 4., Szilágycseh)