Egyedül magammal
Késő már a bánat, érzem,
helyem sehol sem lelem,
talán rossz helyen keresem.
Tényleg csak ennyi járna nekem?
Gazdag szegény ember vagyok,
úgy érzem, ebbe belerokkanok.
A jó szót vágyom, elég volna csak egy,
léket ütne jégcsap lelkemen.
Túl régen vágyom már e szóra,
meghallom-e még valaha?
Teljes szeretet, óh merre vagy?
Létezel te egyáltalán valahol?
Jéggé vált szívem felmelegíthetetlen,
lehúz, megtör, maga alá temet engem,
tudom az ár ellen úszni nem lehet,
de én kapálódzom mégis, rendületlen,
mert mindvégig hiszek a szeretetben.
Aranyos vagy Erzsi! 🙂
Köszönöm a jó kívánságodat és azt is, hogy itt jártál 🙂 Úgy legyen, ahogy írtad!
Szeretettel láttalak: Melinda(f)
Kedves Melinda!
Kívánom, hogy olvadjon fel az a JÉGHEGY, és rád találjon a boldogság.
Szeretettel üdvözöllek.Erzsi
Kedves Kit!
Igazad lehet a teljes szeretettel kapcsolatban. Valóban csak édesanyámtól kaptam meg azt, és én is azt adom át a gyermekeimnek.:) De a reményt azért soha nem adom fel! 🙂 A jéghegyek is felolvadnak egyszer!
Köszönöm a véleményedet!
Üdv. Melinda (f)
Kedves Melinda!
A versed mondanivalója és lényege pompás! A szeretetben hinni maga a csoda. 🙂 A versed mégis arról árulkodik, hogy számodra nem igazán felel meg a környezet.
"A jó szót vágyom, elég volna csak egy,
léket ütne jégcsap lelkemen."
A teljes szeretet általában és jó esetben az édesanyák privilégiuma. Ilyen sokat ne remélj azért. 🙂 De ha már akkora jégtömb van a szív helyén, mint írod, hát azt bizony igen csak nehéz lehet felmelegíteni az olvadáspontig.
Én azonban szeretettel olvastalak.
Kit