Jó volna
Egy mólon, hanyatt fekve álmodozom,
simogatja a szellő, mezítelen combom,
oly finom, lágy,mint a kezed érintése,
elkalandoztam,hisz már mindennek vége…
A falevelek halkan suttognak nekem,
a nevedet suttogják a fülembe szívem,
úgy vágyom mézédes csókjaidra,
úgy vágyom, szerelmes szavaidra.
A nap fénye, táncot jár a tó vizén,
aranysárgán vonaglik, kék színén,
jó volna megmártózni,úszni egyet,
jó volna a tó vizében, szeretkezni veled.
Észre sem vettem, és beesteledett,
jó volna, most együtt haza sétálni veled,
de csak a papucsom vár reám a mólon,
odalépek, szép lassan a lábamra húzom.
Kedves Kitti! Andi! Icám! Zsófi! köszönöm,hogy olvastatok!
Szeretek ábrándozni,álmodozni!(l)
Pihentető szép versedhez szeretettel grat, Zsófi.
Remek vers lett az álmodozásodból.:) Tetszett a reális lezárás.;)
Szeretettel olvastalak: Ica
Hú ha…szenvedélyes álom.
Az egyedüllét álmai és vágyai jelennek meg a versedben. Szép képet rajzoltál a mólóról, ahol az egész napot átábrándoztad. 🙂
Grat.
Kit