ÚGY AKARTAM

ÚGY AKARTAM

Úgy akartam az éltető fénybe lépni,
hogy ne törjön szét e csodás világ
Ne kelljen a holnaptól cseppet se félni
Fagytól ne hulljon el sok színes virág

Úgy akartam egyszer szívből szeretni,
hogy nélküle ne legyen jövő se már
Úgy próbáltam mindig ember maradni,
hogy hittem a jótétért viszonzás jár

És mikor csalódtam, s kétségbe estem
Akkor is kerestem a kiutat én
Ám lassan elkopott, elszállt reményem
Nem érdekel már, hol van a fény.

Most sötétben élek, egy csigaházban
Könnyen szétreped, mint a szívem
A boldog embereket mindig csodáltam,
de engem nem vigasztal már semmi sem.

Fontaines,2016.04.30. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“ÚGY AKARTAM” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Köszönöm bruxinelli, hogy újra jelentkeztél, és tiszteletedet tetted nálam.Rózsa

  2. Kellemesen töltöttem az időt nálad, nagyon tetszik , jó volt kikapcsolódni.
    Szeretettel grat. Zsófi

  3. Köszönöm Kitti pozitív visszajelzésed.
    Terike! Neked is köszönöm, hogy olvastál…és az együtt érző biztatásod nagyon jól esett.
    Szerető öleléssel Vadvirág

  4. Kedves Rózsa!
    "A remény az holtig ki ne száradjon!" Hinni,remélni kell ésTENNI.
    Tartalmas,szomorú a versed …..együttérzéssel olvastam.
    Szeretettel:K.Teri

  5. Szia Kitti!
    Nekem furcsa, hogy ilyen hiba előfordulhat, de én is csak most vettem észre.
    Nem szerepelne 2x ugyanaz, hibás küldésből adódik. Nem vették észre, így nem lett rákérdezve. Most jeleztem admin felé.
    Remélem melankolikus hangulata ellenére tetszett, de most ilyen időszak van nálam…de Lesz még egyszer ünnep a világon! Szeretettel ölellek Rózsa

  6. Kedves vadvirág!

    Direkt ismétlődik a teljes vers? Látom, az utolsó versszak utolsó sora más csupán, de kissé zavaró, hogy ugyanaz jön még egyszer.
    Érteni így is, hogy a lemondás dominál igazán, ami nem hisz a boldogság megélésében. Vígasztalanul sivár és sötét van. Kár, hogy már nem is akarod…
    Szeretettel
    Kit

Szólj hozzá!