harcnélkül

harcnélkül

Nem tudok már harcolni, elvesztem ebben a világban,
Az-az érzésem oly sokszor, itten mindenki hibátlan!
Csak nekem lehetnek, oly sok-sok földi bűnöm,
S amit rám szór az élet érte, nekem kell tűrnöm.

Bocsánatot szeretnék kérni amiért ide születtem,
hogy mindenki szégyenére itt élem életem.
Én nem akartam ide soha megszületni,
minek kellett ide jönnöm? Csak szenvedni?

Kitől kérjek bocsánatot? Segítsetek nekem!
Aki segít megkeresni kérem tartson velem.
Elakarok menni, tova szállni, ebből a világból,
mint egy párja vesztett madár egy letörött faágról.

“harcnélkül” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Nem szabad ennyire megalkudni. Ha éppen párja nélküli madár az ember, hát egyedül kell szárnyalnia, ameddig újra párra nem talál. De addig sem a szenvedést kell keresni és megélni, hanem azokat a csodákat, amik a kínok mögött lapulnak. Senki,de senki nem hibátlan! Viszont a saját hibáinkért csakis önmagunktól kérhetünk bocsánatot. Az pedig, látod nagyon nehéz…
    Szeretettel voltam itt.
    Kit

Szólj hozzá!