Ha eljönnél…
Ha egyszer eljönnél hozzám,
s jöttödet előre tudnám,
várnálak…
Bárhonnan jöhetsz, itt vagyok…
Sötétedne? Lámpát gyújtok.
Várnálak…
Nincs betonút. Néha sár van,
de a szívem sarkig tártam,
csak neked…
Nyitva lelkem. Tiszta, csendes,
kis szobája. Ágyat vetek.
Csak neked…
Ne riasszon el a vadon,
megosztom a madárdalom.
Így tennék…
Hogyha fáznál, betakarlak,
és ha félnél, átkarollak.
Így tennék…
Üres kézzel nem engedlek,
s ha elmész, majd integetek
míg látlak…
Csomagolok. Nem kell doboz,
csak érzés, ami visszahoz,
még látlak…
Ilona Zagyi Gáborné
Örömmel olvastam.
Ez de csodás vers! Tényleg szívből íródott, kedves, érdekes, remek szerkezettel és rímképlettel. Gratulálok!
Kit
Kedves Ilona,nagyon jó kis verset hoztál.szép vallomás a kedvesnek.Tetszik:)
üdv:M:)rcsi